Meron-chan
Midoriya Ayuzu vigyorogva figyelte a kezein játszó kék lángokat, amik hihetetlen erősséggel szívták magukba a levegőt. Figyelemre méltónak gondolta, hogy valami ilyen tűzerősségű azúr láng semmi kárt nem tett benne.
A liliomok puhán értek földet, ahogy Mic ujjai megadták magukat a holtsúlynak 0 Aizawa Shota, a legkedvesebb barátja most is aludt, mint mindig. De ez most más volt. Fájt az ébrenlét, muszáj volt aludnia. Hát aludjon.
A hulló hópelyhek lassan borították be a kipusztult tájat, a fekete völgyben pedig életre kelt a kontrasztból előlépő viszály, ahogy a farkasok vonyítva menekültek keresztül, mielőtt még elkapják őket a szörnyek.
A havas táj, amit lanyha, mégis méteres vastagságú köd borított volt az egyetlen, ami érdekelte jelenleg Acimot. Miért? Mert ő nem hallott. Nem mozgott.
Agyhalott volt, már évek óta, egy hatalmas ablak elé tolva.
Caleido Star: Régi-régi (mai szemmel nézve) anime, amely nagyra vitte, mint a főszereplő, Sora. Én személy szerint szerettem, kivéve Leont. Rontotta az összképet, ahogy annyira nagyra volt az "akrobata tehetségével"
Arigatou!
A légió katonái rémülten rezzentek össze, ahogy parancsnokuk ráüvöltött egyik társukra. Utálták ezt az embert, s még jobban félték. Valamit tenni kéne, hogy ez ne maradjon így. De mit?
Az előléptetést megelőző napokon a gyomrom már borsó méretűvé zsugorodott az izgalomtól. A kezeim remegtek, mindent kiejtettem belőlük. A családom kezdetben nevetett rajtam, majd morogva próbálták menteni a menthetetlent.
Az állványon egy mellszobor foglalt helyet: Egy régi, károsodott szobor, talán annyira öreg, hogy egy ókori görög istent ábrázol. Meó nem szerette ezeket, túl fennköltek, az isteneik pedig emberszerűek.
Te mennyire szeretsz?
Egyszerű kérdés, mégis sokan nem tudják rá a helyes választ: mivel nem is létezik.
Rögtön valami fellengzős választ vágnak rá: mint az életemet, mint a hajnalt.
A gyerek ujja, mint mindig, a szájában volt. De miiért? Hiába kérdezgettük tőle viccelődve, hogy miért szopja az ujját, nem mondott semmit. Esetleg azt, hogy tejecske jön belőle. Az egész család felröhögött, nem vették komolyan a gyereket. Aztán pár év múlva leszokott erről, s elmerengő fejjel bámulta a hüvelyk ujját.
-Miaz?
-Elkopott az ujjam.
load more entries